|
Szembesítés
Shi 2007.07.11. 21:07
- Melissa…
- Most figyelj. Nagyon szégyellem ezt az esetet… eddig senkinek sem meséltem el.
- Senkinek? Na de akkor most…
- Most azért mondom el, hogy tanulj belőle, és ne kövessd el az én hibám.
- Melissa…
- Most figyelj. Nagyon szégyellem ezt az esetet… eddig senkinek sem meséltem el.
- Senkinek? Na de akkor most…
- Most azért mondom el, hogy tanulj belőle, és ne kövessd el az én hibám.
- Rendben.
- Nos… - Melissa ismét a székére ült és karjait az asztalon összefonva mesélni kezdett – Közel 2 éve történt. Már túltettem magam rajta, de még mindig elvörösödök, ha arra az esetre gondolok. Egy szerelmi háromszögről volt szó… köztem, egy Mikara Sayou nevű lány közt… és Kurts között.
- MI??? – Tessa a szája elé kapta a kezét.
- Jól hallottad. Nyilván már észrevetted, hogy… - itt elfordította a fejét, de aztán erőt véve Teletha szeme közé nézett – szerelmes vagyok Kurtsba.
- Nos… gondoltam már erre, de soha sem akartam…
- … bevallani magadnak? – nevette Melissa idegesen – Igen, kissé furcsa „pár” vagyunk: mindig bunkó, én pedig jóformán minden második szava után küldök egy pofont, de nagyon kedves és jószívű fiú… tud lenni, ha nagyon akar.
- Értem… és mi történt?
- Ja, a Mikarás ügy? Mint meséltem, 2 éve történt. A Kameruni Droggyár leszámolása közben. Emlékszel? /Kamerun valahol Afrika területén található/
- A Carl Ronenberg ügy? Emlékszem. A Mithrill és egy másik zsoldosokból álló alakulat, a német Wessingtau alakulat küldte ki a katonáit. – idézte fel Tessa.
- Pontosan. A mi csapatunkban volt Kurts is. Sousuke még gyengélkedett, hiszen az előző bevetésen megsérült a lába. Tehát ő nem jött. A Wessingtau zsoldosai közül Mikara volt a legügyesebb. És szó mi szó, a legcsinosabb.
- Miért? Hogy nézett ki?
- Hát… - Melissa komótosan kinyitott egy sört és pár kortyban üressé tette a dobozát. Háta mögött eldobva a kuka mellett landolt. Tessa ilyen esetekben biztos szólt volna, de most karjait az asztalon tartva, fürkészően figyelt Melissára. Mao lassan sóhajtott, majd felemelte a fejét – Olyan magas lehetett, mint te. Hátközépig érő ébenfekete haja, sugárzó, zöld szeme volt és hófehér bőre. Egy-egy tincs mindig a szemébe lógott, haja kihívóan omlott a vállaira. Ezen kívül remek bombaszakértő volt. 14 éves létére.
- Mennyi??? – Tessa felpattanva és megbotránkozva nézett a nőre. Az pedig nem tudta visszafojtani kaján vigyorát.
- Ülj le, kérlek. – Tessa engedelmesen helyet foglalt - Jól hallottad. 14. Kurts pedig 19. Én is elcsodálkoztam rajta, hiszen Kurts sosem nézett „úgy” a nála jóval fiatalabb lányokra, de Mikara annyira elcsavarta a fejét, hogy nem volt képes nem szerelmesen ránézni. Engem ez persze nagyon bántott. Volt, hogy el is sírtam magam, de persze ezt azóta sem tudja senki – immár rajtad kívül.
- És… mi történt azután?
- Hát… hamarosan elérkezett a bevetés időpontja. Nem kezdem el részletezni, hogyan, mikor és hol támadtunk – úgyis tudod – csak azt, ami a jelentésedből kimaradt.
- Kimaradt? Az nem lehet…
- De igen. A parancsnok úgy gondolta, ezt nem teszi bele a jelentésébe, és úgy látom, azóta sem kaptál információkat Kurts balesetéről.
- Megsérült? Hogyan? – kerekedett ki Teletha szeme.
- Nos… akkor hát belefogok. Közel egy órája folyamatosan támadtuk a gyárat, mikor Kurts kapott egy lövést az M9-es térdébe. Az illesztése széttört, így elvesztette az irányítást felette… elesett az M9-essel… pont egy aknára.
- MICSODA? – kiáltotta Tessa rémülten. Melissa osztotta a félelmét.
- Egy aknára. Szerencsére kisebb hatóerejűre, a Kameruniak sosem voltak híresek a bombáikról. De attól függetlenül ripityára tört az M9-es. Nem is ez a baj… Kurts eszméletét vesztette. A jobb térde, a mellkasa és a jobb karja csak kisebb égési sérüléseket szenvedett. Még jó – már ha ezt a balesetet jónak mondhatom – hogy nem volt eszméleténél, ugyanis percekkel később Mikara védelmezőjét egy rakétával felrobbantották. Semmi sem maradt a lányból.
- Meghalt? - kérdezte csendesen Tessa.
- Igen. Kurts 3 nappal később tért magához. Nem emlékezett semmire, ami a bevetés közben és előtt történt. Kisebb emlékezet kiesést szenvedett. Mikara teljesen eltűnt az emlékezetéből, pedig – bár fáj ezt kimondanom – őt teljes szívéből szerette. – Melissa itt Tessára nézett, érzékeltetve, hogy befejezte.
- És…
- ...ez hogy jön a Sousukés ügyhöz? – kérdezte csendesen Melissa, szemeit Tessa lehajtott fejéhez szegezve.
- Igen. – mivel Melissa nem válaszolt, Tessa felpillantott.
- Sehogy.
- Tessék?
- Sehogy sem jön hozzá. Csak elmeséltem. Most olyan beszélős kedvemben voltam. – Melissa nagyot ásítva hátradőlt.
- …
- Csak vicc volt. Valóban nem sok köze van a ti szerelmi háromszögetekhez, de ha elmondhatnám a tanácsom, akkor annak örülnék. – Melissa komolyan pillantott a kapitányra.
- Hallgatlak.
- Engedd át Sousukét Kanaméhoz.
- Hogyan? – Tessát teljesen váratlanul érte ez a kijelentés.
- Hagyd békén, hagy legyen boldog vele. Elvégre, te a felettese vagy.
- És ez most hogyan jön ide? – Tessa először érezte azt, hogy Melissa badarságokat beszél.
- Sousuke sose lenne képes szeretni téged. Ez az igazság. – Melissa szavai keményen szíven ütötték az ifjú kapitányt. Valóban igaza lenne?
- Miért mondod ezt?
- Ismered Sousukét, igazam van? Akkor azt is tudod, hogy mennyire kötelességtudó. Tudja, hogyha beléd szeretne, azzal megszegné a szabályzatot, a harctéren könnyű ellenféllé válna.
- És… ezt miből gondolod? – csattant fel Tessa – Honnan veszed, hogy nem lenne képes engem szeretni? Hogy nem tudná párosítani a magánéletét a kötelességével? Miért gondolod? Mondd meg!!! – ordította könnyes szemekkel.
- Tessa… fiatal vagy. Szép és gyengéd. Mégis… mindezek eltörpülnek Kaname adottságaihoz képest.
- Kaname adottságaihoz képest? – kérdezte Teletha durcásan és mogorván.
- Sousukénak nem egy olyan lány kell, aki gyengéd, félénk, – mert valljuk be, te is elég félénk vagy, hiába is tagadod – és ráadásul még együtt is dolgozik vele, hanem egy erős személy, aki helyre tudja billenteni néha.
- Még hogy együtt dolgozik vele? Beleszeretett Kanaméba, mikor tudta, hogy meg kell őt védenie!!! Ez mi, ha nem munka??? – kérdezte, miközben könnyi kopogtak az asztal gerendáin.
- De már nem kell megvédenie. Szerinted miért tölti vele a napjait? Őszintén. Gondolkozz el rajta! – Melissa kemény szavakkal beszélt Tessához, mégsem emelte fel a hangját. Tessa némán zokogott. Valóban, sosem gondolkodott el azon, Sousuke miért tölti a szabadidejét Chidori mellett.
- Nem tudom. – vallotta be Tessa szégyenkezve.
- Értem. Akkor viszont keresd rá a magyarázatot és gondolkodj el azon, amit mondtam. De valamit sose feledj: szeretheted Sousukét, szeretheted őt titkon, de add meg neki az esélyt, hogy boldog legyen. – ezekkel a szavakkal Melissa felállt és kisétált a szobából, magára hagyva az összeroskadt, mégis most már sokkal erősebb Teletha Testarossát.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
