Sora tágra nyílt szemekkel próbálta felfogni azt a gondolatot hogy gyermeket vár. Egyszerűen képtelenségnek gondolta. Másrészt, egyik arca sugárzott a boldogságtól, a másik pedig sírt a félelemtől. Hihetetlenül örült annak, hogy az a kis élet, benne él és növekszik ráadásul Leontól, egyetlen szerelmétől. Másrészt iszonyúan rettegett attól hogy az lesz mint a múltkor, hogy történik valami és a kisbaba elvetél. A többiek néma csendben várták Sora reakcióját de ennek az lett az eredménye hogy Sora egyszer csak elájult. Layla ijedten ugrott oda hozzá:
- Sora! Sora! Soraaa! - kiáltotta de a japán lány nem reagált rá.
- Layla nyugodj meg! - szólt kórusba Yuri és Alison. Layla hátranézett rájuk, szemében egy könnycseppel. Yuri odament hozzá és lágyan átölelte. Laylára mostanában gyakran jött hirtelen jókedv, nyűgösség vagy sírás. Most éppen zokogott ok nélkül. Alison ránézett az ájult Sorára.
- Azért nem irigylem szegényt. - szólt majd leült az ággyal szembeni kanapéra. Yuri és Layla odakapták a fejüket.
- Hát igen. Sora dacol magával. Egyrészt nagyon örül annak hogy újra kisbabája lehet és hogy az is Leontól van. Ennek kimondhatatlanul örül, viszont retteg attól hogy valami történni fog vele megint vagy az, hogy Leon nem fogja elfogadni a babát. - azzal sóhajtott. Yuri megszólalt:
- Azért nem semmi hogy miket ki nem derítesz.... - szólt elismerően de hangjában az irigység kis csírája is előbukkant. Alison felnevetett.
- Nem derírem ki. Csak számos hasonló ,, esettel''  volt dolgom. Yuri, nőgyógyász vagyok! - mosolygott huncutul Yurira. Erre mindenki nevetett.

Sora másnap a nap besütő meleg sugaraira ébredt. Azt hitte otthon van, de mikor ránézett a falakra, és onnan a képekre felpattantak a szemei. Nem otthon volt, hanem Layláéknál. Még azóta itt fekszik az ő kétszemélyes selyem ágyukba. Nagyon kellemetlenül érezte magát, hogy pont egy 6 hónapos terhes kismama és férje saját ágyából túrta ki hogy ő, csak azért mert elájult, itt aludhatott. Elpirult. Oldalra nézett és frissen vasalt ruhákat pillantott meg. A saját ruháit! Kimászott az ágyból, és meglepve látta hogy valamikor átöltöztették, kényelmes, éjszakai öltözetbe. Azt levette, szépen összehajtogatva lerakta az ágyra, majd belebújt a még langyos ruhába. Nagyon jó érzés volt. Majd kilépett a hálóból. Ott meglepetésére Kalos, Sarah, Alison is ott volt Yuriék mellett. Még mindig kellemetleül érezte magát, és ez amintk kiderült, észre is lehetett venni mert Yuri megszólalt:
- Nyugi Sora! Semmi baj! Szerinted mire nem jó egy gyerekszoba? - azzal feleségével nevetni kezdtek. Sora is hevesen ellenkezett magával a nevetés ellen, és amikor már megakart szólalni mégiscsak beléfolytották a szót. Vagyis csak beléfolytotta valaki. Nem más mint Kalos.
- Hallottam hogy terhes vagy Sora! - Sora itt nem Kalosra hanem Laylára nézett. A lány meglepett arcot vágott mint aki semmit se tudna a történtekről.
- Nyugi Sora! Én voltam nem Layla! És ne nézz így rám! Ezt nem lehetett eltitkolni és valld be magadnak! Te se akartad titokban tartani! De nyugodj meg! Leon nem tud róla! Azt meghagyjuk neked! - szólt a lány fájdalmas arcára. Sora rettegett. Most milesz vele? Terhes... szeretné a kisbabát de nem akarja otthagyni a színpadot! Nem! - erre a gondolatra könnyek törtek ki a szeméből. Nagyon szerette a színpadot semmilyen áron nem akarta otthagyni de a gyermekét is világra szerette volna hozni. Döntenie kell. Egy kisbaba, vagy az álma és másik szerelme, a színpad között. Már magában vitatkozott hogy meiket is kéne választania de Kalos közbeszólt.
- Nézd Sora. Nagyon nem szeretném, és az egész színpad nem szeretné hogy elmenj! A közönség imád, nekünk is a szívűnkbe zártad magad és már egyáltalán nem bánom azt, hogy akkor bedoptalak a Rómeó és Júliába mint nyuszika. Másrészt, ismerlek annyira hogy nem akarod elveszteni újra a kisbabádat ahogy azt mi se szeretnénk! Nem rúglak ki a társulatból, úgyhogy nefélj ettől Sora. Látom a szemedbe a könnyeket hiába is törlöd le. Ne legyél szomorú hiszen te mondtad még hogy a közönségnek élveznie kell az előadást! Boldognak kell lennie, nevetnie kell! A színpad nem egy szomorú sírdogáló Sorát akar látni, hanem egy életerős, vidám, artistát.  - Kalos közbe levette napszemüvegét és belenézett a csillogó Sora szemeibe.  Döbbenetes csend ült a szobába. Még senkise hallotta így beszélni a főnököt.
- Persze Kalos mi is így gondoljuk, - szólt Alison - de Sorát csak az 5-ik hónapig engedem szerepelni! Mert utána elkezd nőni a hasa és nem akarjuk hogy a magzat megsérüljön! Megyegyeztünk? - A főnök bólintott. Sora olyan szinten meghatódott volt, és boldog hogy elsírta magát de mostmár a boldogságtól. A többiek nevettek, Sora mélyen meghajolt, ezután mindenki gratulálni kezdett a lánynak,a ki most hihetetlenül boldog volt.
- Sarah! - mondta még mindig könnyes szemmel.
- Sora! - majd megölelte barátnőjét. Ezután mindenki visszatért a színpadhoz Kalos utasítására, kivéve Alisont, neki vssza kellett mennie a rendelőbe. Méghozzá azért tértek vissza mert Mia Kalos ismerteti az új darabot.

Fél óra múlva mindenki az irodába volt. Immáron Kalosra újra felkerült a napszemüvege és leült íroasztala mögé. Sarah ott állt mellette és mosolygott. Sora Mayyel beszélgetett. Az uttóbbi időben nagyon jól összebarátkozott a lánnyal. Ennek két oka is volt. Az első, hogy most ő a partnere és a darabokba mindik eggyüt szerepelnek, a másik az, hogy May soha soha többé nem szekálta azzal Sorát hogy ő a hibás Layla sérülései miatt. Mikor már mindenki ott volt az irodába, de Kalos mégse szólalt meg.
- Kalos.  Kire várunk? - szólt Sora. - mostanába már így szólítja a főnököt. Lábdobogás hallattszott. Lassú mély léptek hallatszottak a folyosóról. Sora szíve megdobbant. Lehetséges? Lehetséges volna hogy Leon legyen az? A lépteket egyre tisztábban lehetett hallani. Sora szíve egyre hevesebb vert. Már nagyon közel volt. És benyitott. Mindenki néma csendben figyelte az eseményeket. A belépő nem Leon volt, hanem egy másik fiú. Vállig érő, tépett, ébenfekete haja, és szépvágású arca, mélytengerkék szeme volt. Miután belépett, becsukta maga után az ajtót, és néma csendben leült az egyik fotelba. Ekkor megszólalt Kalos.
- Ő itt Kayman Klice. Svédország leghíresebb artistája. Eddig minden versenyt megnyert. Hallott róla hogy elment Leon ezért felajánlotta hogy itt szerepel addig míg vissza nem tér.
- Én nem leszek a partnere. - súgta bele May Sora fülébe.
- Parancsolsz? - szólalt meg Kayman közepesmagas, erős hangján. May a szemébe nézett.
- Azt mondtam én nem leszek a partnered! - A fiút meglepte May viselkedése. Hallott már a lányról. És tettszett neki a hozzáállása erre ő most nem akar neki a partnere lenni.
- Azt majd meglátjuk kislány! - de May állta a tekintetét. Ekkor Kalos megszólalt.
. Na a darab nem más mint ez 1001 Éjszaka.
- Tényleg főnök? Ugyanaz a darab amit Laylával adtunk elő? - csilogott Sora szeme.
- Igen! Sora.. te leszel az egyik bandita! A másik vagy May, vagy Kayman. Választanod kell.

Választania kell? Neki? Azt hitte hogy majd Kaymannak kell választania közte és May között de mégse! Valószínűleg Kayman fejében is ilyen gondolatok jártak, mert szemrehányó tekintettel nézett Sorára.
- Ennek a kis libának kell választania köztem és May között? Nevetséges vagy Kalos.
- Ha olyan nagy a szád gyere és mutasd meg mit tudsz! 2 óra múlva a színpadnál várunk. Ha nem jelensz meg, azt fogod csinálni amit én mondok! - szólalt meg ingerülten. Kayman szavai felháborították.... ...