Március 6. Hétfő: A saját világomban remek ötlet jutott eszembe. Már régóta ismerem Inuyashát, Mirokut és Sangót. Ők mind a középkori Japánban élnek. A Csontok kútján keresztül jutottam el véletlenül abba a korba. Arra gondoltam, megajándékozom őket. Egy napló jutott az eszembe. Megvettem őket, bár van egy olyan érzésem, hogy Inuyasha a legelső adandó alaklommal tűzbe veti. Nem baj. Majd egy nem olyan szépet kap.
Március 7. Kedd: Visszatértem a középkorba és odaadtam nekik az ajándékot. Miroku és Sango nagyon örült neki, de Inuyasha (mint várható volt) eldobta. Egy faluban töltjük az éjjelt. Feltöltjük a készleteket, gyógyszerrel és élelemmel, aztán indulunk tovább a Szent ékkőszilánkok keresésére. Talán még holnap is itt éjszakázunk
Március 10. Péntek: 2 ékkőszilánkot ismét megszereztünk egy gyenge szellemtől. Inuyasha és Sango gyorsan elintézte
Március 11. Szombat: Visszamentem a saját időmbe. Rengeteg mindent kell behoznom. És holnap után dolgozatot írunk történelemből
Március 13. Hétfő: Minden rendben ment a dolgozatnál. Mirokunak ugyan azt mondtam, vasárnap írunk dolgozatot, ami persze lehetetlen, mindezt csak azért tettem, mert nem volt kedvem Inuyasha szemrehányó arcát nézni és egyébként nem engedett volna el. Nem tudom, mi baja velem. De attól függetlenül még mindig szeretem. Holnap visszamegyek
Március 14. Kedd: Sango és Miroku megsérült egy szellem elleni csatában. Most én vigyázok rájuk. Hoztam egy nagyon erős fertőtlenítő szert, remélem, nem csíp. Mindeneset csak Miroku szisszent fel. De újabb szilánkot gyűjtöttünk. Így ha minden igaz, Narakuhoz is közelebb jutottunk
Március 15. Szerda: Hát ez felháborító! Este megfürödtem és a fürdőruhámat otthon hagytam, így meztelenül fürödtem. Inuyasháról úgy gondoltam, nem les meg, mert nem is érdeklem, Miroku meg még sérült. Inuyasha viszont meglesett. Azt hiszem viszont, hogy túl mérgesen mondtam ki a FEKSZIK!-et, és Inuyasha túlságosan is beütötte a fejét. Legalábbis nagyon goromba velem. Furcsa viszont, hogy Miroku nem vánszorgott oda a tóhoz. Eddig mindig megtette, ha volt rá alkalma. Biztos fájt a lába
Március 17. Péntek: Borzalmas dolog történt! Amint kimásztam otthon a kútból, a ház, ami volt felette, összedőlt. Jó, hogy gyorsan kiszaladtam. Anya, Sota és nagypapa nyaralnak, most hogyan takarítom el
Március 19. Vasárnap: Még mindig nem tudom eltakarítani onnan, ráadásul, ahogy próbálkoztam, meghúztam a karomat. Most felkötve és befáslizva megyek holnap iskolába.
Március 20. Hétfő: Alkut kötöttem Hoyóval. Ő segít eltakarítani a házmaradványokat a kút mentén, én pedig elmegyek vele színházba holnap. Talán nem is bánom meg. Elvégre Hoyo a suli legmenőbb fiúja. Talán még jó is származik belőle. De nagyon hiányzik Inuyasha
Március 21. Kedd: Hoyo nagyon kedves ajándékot adott nekem. Rózsákat és szemölcs elleni tapaszokat. Nagypapa, ez azért mégis csak túlzás! Mért nem lehetek csak simán influenzás vagy tüdőgyulladásos? Miért kell mindig ilyen buta betegségeket kitalálni? Előző héten például rubeólám volt. Nagyapa! De a színház nagyon jó volt. Orvosi széktámlát kaptam reuma ellen. Most komolyan, nagypapa olyanokat tud kitalálni
Március 22. Szerda: Hoyo segített egy kicsit elrámolni a fadarabokat, de egy szög beleállt a karjába és most nagyon fáj neki. Most mihez kezdek?
Március 23. Csütörtök: Nagyapáék visszatértek a nyaralásból. Nagyapa „szakembereket” hívatott. 1 napig pakoltak.
Március 25. Szombat: Inuyashát megtámadta Sesshoumaru! Amíg távol voltam. Miroku tehet róla, mindenesetre nem hibáztatom. Most itt ülök Inuyasha betegágyánál Kaede anyó kunyhójában. Sango sok gyógyfüvet gyűjtött össze. Nem mozdulok Inuyasha mellől
Március 26. Vasárnap: Inuyasha már járni is tud, most ismét az ékkőszilánkokat kutatjuk. Olyan jó újra a szemébe nézni és beszélni vele. Vajon ő még mindig Kikyot szereti? Nagyon szeretném tudni. Inuyasha, szereted még Kikyót? Vagy tán már te is szeretsz engem?
Március 28. Szerda: Kouga értem jött, azt akarta, én is csatlakozzam a falkához. Persze nem mentem, Inuyasha gyorsan elüldözte. Nagyon hálás voltam neki ezért. Inuyasha nem érti, miért szeret engem Kouga. Én értem. Kikyou született bennem újjá. Ezért az ő erejének egy bizonyos részével én is rendelkezem. Valamint minden ékkőszilánkot meglátok. Többek közt ezért viseli el Inuyasha azt, hogy vele tartok. Bár néha úgy érzem, ő is szeret engem. De mit is álmodozom? Most is összevesztünk. Inuyasha szerint miattam és e miatt a farkasember miatt pazaroltunk el rengeteget a drága időből. Meg hogy Kougának elég rossz ízlése van, ha engem választ. Bunkó!
Március 29. Csütörtök: Egy macskaszellem belökött engem és Inuyashát a kútba. 2 ékkőszilánk volt nála, Sango és Miroku bizonyára elintézi. Ám mikor kimásztunk nálam a kútból, a kalyiba megint összedőlt. Inuyasha kidobott a házból, de a fadarabok ráestek és megsérült a karja. Nem tudott elugrani. Nagyapa ismét kihívta a „szakértőket”, anya ellátta a sebét, mi pedig Inuyashával, bár húzta a száját, elmentünk a városba, ha már úgyis itt vagyunk. Sota és anya talált egy rá illő ruhát és egy baseball sapkát, hogy eltakarja a füleit. Vettünk Sangonak és Mirokunak ajándékot.
Március 30. Péntek: Az én világomban ismét sikerült 1 ékkőszilánkkal gazdagítanunk a Szent ékkövet. Egy lány hordta a nyakában. Ezt nem volt nehéz megszerezni, ugyanis a lány holt szerelmes volt Hoyóba. Csak annyit kellett nekem tenni, hogy megkértem Hoyót: kérje el a lánytól a nyakláncot, de úgy, mintha neki kellene. A lány persze odaadta neki. Hoyó pedig nekem adta, ajándékképpen. Inuyasha persze dúlt-fúlt, hogy nem ő szerezte meg, de örült is, hogy még több szilánkunk van. Holnap visszamegyünk, ma még itthon töltjük az estét, mert a „szakemberek” nem dolgoztak ma. Inuyashát nem engedik, hogy segítsen. Még mindig sebes a válla, de már jól van, veszekedni tud.
Március 31. Szombat: Sango és Miroku mostantól egy pár! Mikor Inuyasha és én visszatértünk a középkorba és elindultunk őket megkeresni, láttuk, amint csókolóznak. Sajnos a számon kicsúszott egy örömsikoly és észrevették, de nem baj, nagyon örülök a boldogságuknak. Holnap lesz Április 1-je. Remek ötlet jutott eszembe holnapra. Remélem, a középkori Japánban is van ilyen szokás. Ha nem, akkor majd bevezetjük. Az jutott eszembe, hogy amikor Sango és Inuyasha lát minket, Miroku és én öleljük meg egymást úgy, mint a szerelmesek. Miroku azonnal igent mondott. Szerintem most nagyon boldog, nem is figyelt arra, hogy mit mondtam.
Április 1. Vasárnap: Hogy juthatott ilyen buta ötlet az eszembe! Sangót nagyon megbántottuk, és azt hiszem Inuyasha is féltékeny lett. Elment, Sango pedig sírva szaladt be Kaede anyó kunyhójába. Nem mentünk utánunk, csak elküldenének. Holnap bocsánatot kérek. Vissza úgysem fogom kapni, Inuyasha nem menne bele semmilyen viccbe.
Április 2. Hétfő: Visszakaptuk! Amikor fürödtem, Miroku pedig a víz partján nézte a csillagokat, bár néha a hátamon éreztem a tekintetét, Inuyasha és Sango a vízbe szaladtak és ott kezdtek el játszani. Fel sem merült akkor bennem, hogy ez egy bosszú, csak arra tudtam gondolni, hogy egymással vigasztalódnak. De aztán, mikor elmentem, Inuyasha utánam jött és nagy nehezen bocsánatot kért. Megbocsátottam neki, nem is tudnék rá igazából haragudni. Inuyasha igazán bűnbánó arcot vágott. Abban a pillanatban, életemben először éreztem azt, hogy most igazán szeret. De aztán ismét összevesztünk. Szerinte nem kellett volna ilyen buta viccet kitalálnunk, ismét rengeteg időt pazaroltunk el. Féltékeny! De még mindig szeretem.